Alany: Peter Strahm (Scott Patterson), Mark Hoffman (Costas Mandylor)
Csapdája:
A Mark Hoffman nyomozó háza alatt megbúvó pincerendszer egyik vermében épült ki ez a csapda még hónapokkal ezelőtt. Maga Hoffman építette fel hosszú és kínkeserves munka során. A koporsócsapda magába foglalja az emberi bizalmatlanságot, az érzést, ami sokak számára hatalmas dilemmát és döntésképtelenséget eredményez a feszült és bizonytalan szituáció közepette. A kétszintes verem alján egy álló, hófehér üvegkoporsó fekszik, melynek törhetetlen, golyóálló üvegén egy mechanikus, mágneses zár záródik, amint becsukják annak ajtaját. A szándékos megtévesztés érdekében üvegszilánkokkal szórták fel és a koporsó tetejére két gumicső illeszkedik, amelyeket a felső szintre épített két gázpalackra kötöttek, amelyek látszólag mérgesgázzal vannak tele, de valójában szó sincs ilyesmiről. Az igazságot hajszoló Strahm ügynök átverésére hegyezte ki Hoffman. A zár lezáródásával a verem bejárata önműködően vágódik, majd a koporsó alatti fogaskerekek a padlóba süllyesztik a koporsót, ezzel együtt szinkronban kezdenek összezáródni az oldalsó két, acéllemezű falak. Amennyiben Strahm mászik bele a koporsóba, életben marad, ám Hoffman a figyelmét elterelve a maga malmára hajtotta a vizet. A csapda ezáltal egy ellentétes jelképet rejt; a halált képviselő sír, a koporsó jelenti az életet és a túlélést, míg a biztonságos kültér passzírozza össze és öli meg a kinti alanyt, utalva, miképpen működik a mai világ. A koporsó leereszkedik a padlóra és Hoffman ezzel megmenekült, Strahm pedig örökre eltűnik.
Kulisszatitkok:
A koporsócsapda az egész sorozatban az eddigi legnagyobb és legdrágább gépezet volt, amelynek kialakítására és megvalósítására legalább másfél millió dollárt költöttek, amely az első Fűrész film teljes költségvetését teszi ki. A padlóba süllyedő koporsó, és az összezáródó falak miatt a teljes verem kiépítése egy többszintes, színpadszerű állványon állt. A falak valójában fából készült anyagokból épültek, amelyeket néhány óra leforgása alatt állított össze egy ezermester, lefestve fémes színű festékkel, ami miatt acélos hatást kelt a két fal. A falak mozgatása egy 8 colos riasztókábel segítségével mozogtak. A kamerákat nem tudták mozgatni a felvétel során, hol belül, hol a felső szinten rögzítve a jelenetet. Strahm kartörésénél a készítők mintát vettek Scott karjáról, amit könnyet kitörhető csonttal és húscafatokkal béleltek ki. A színész eredetileg nem tudott ezen befejezésről, így mikor közölték vele, miért vesznek róla gipszmintát, teljesen meglepődött és ördögi kacajt hallatott. A Mark Hoffmant alakító Costas Mandylor eredetileg azt kívánta, hogy valódi, éles üvegszilánkokkal szórják tele a koporsót, ám a biztonsági előírásoknak megfelelően ártalmatlan, zselés anyagú gumiból készült üvegutánzatokat szórtak a koporsóba. A padlóban levő koporsó közeli képeinél egy, a kiépített szobától távol eső, két nagy, vékony lappal besötétített koporsóban feküdt a színész, amire aztán a művért spriccelték, valamint a filmvégi falbezárós montázsnál CGI animációs falakat használtak. Az összepréselődő Strahm jeleneténél a színész az egyik felvételen, a kartörésnél több vékony, de igen erős damilon volt kifüggesztve, az alsó jelenetnél pedig egy nyers, felöltöztetett bábot használtak, amelybe több vastag, művért tartalmazó csövet építettek, amit aztán összelapítottak. Érdemes megjegyezni, hogy a csapda az eredeti, nyers forgatókönyv vázlatban úgy működött volna, hogy a leereszkedő koporsó után víz áramlik be a szobába, és végül Strahm egyszerűen megfullad. A költségvetés miatt kivitelezhetetlen és rettenetesen ötlettelen csapdát eldobták, és valami máson gondolkodtak. Ám még a Fűrész harmadik részének idején David Hackl fia, Shauwn egy falakkal összezáródó, prés csapdát rajzolt, amit Daniel Jason Heffner, a sorozat executive producere eltett emlékbe, és ennek ötletével jött elő később, ezzel megoldva a fennállt problémát, tehát a csapda egy akkoriban 10 éves gyermek agyszüleménye volt.
Írta: Flint Sullivan
Utoljára frissítve: 2019.07.19.