Alany: Troy Banner (J. Larose)
Bűne: többszörösen visszaeső bűnöző
Élettörténete:
A Detroitban nevelkedett Troy világéletében a törvénnyel szemben állt. Minden alkalommal elkapták őt, de szabadulása után mindig visszatért a bűnözői élethez. Hol bandákba verődve, hol magányosan, de szinte mindennemű balhéban benne volt, kezdve a szándékos testi sértéstől egészen a rablásig. Troynak nincs kitűzött életcélja, nem akar több lenni, mint ami valójában.
Csapdája:
Szemlátomást egy teljesen egyszerű, ám nagyon brutális csapda ez. Nincsenek komplex gépezetek, csupán egy bomba, illetve 7 darab lánc, amelyek végén vastag vaskarikák vágódtak a bőre és a húsa alá. A láncoknak szimbolikus, ősi jelentésük van. Troynak idáig semmit sem jelentett, hogy börtönbe került, mert amint szabadult, mindent kezdett elölről, hogy aztán újra és újra visszatérjen a börtönbe. Ezáltal feltevődik egy kérdés: vajon otthonosabb számára a börtönlánc, mint a szabadság? Az egyetlen otthona csakis a börtöne lenne? Ahhoz, hogy Troy szabaddá válhasson, annyit kellett tennie, hogy kitépje magát a láncokból, fel kell szakítania a húsa alól a vaskarikákat, az életéért óriási fájdalmat kell átélnie. Troynak 1 perc áll rendelkezésre, hogy szabaddá váljon, különben felrobban. Troy nem játszik rá, csupán néhány másodperc tétova után átlépi fájdalomküszöbét és elkezdi játékát. Karjaiból, testéből, kezéből és lábából kiszaggatja a láncokat. Az utolsó lánc az állkapcsába fúródott vaskarika, amibe belekapaszkodva megcsinálja a lehetetlen: neki iramodik, ám mielőtt kitéphetné, a bomba felrobban és eltörli bűnét és az életét a föld színéről.
Kulisszatitkok:
Darren Lynn Bousman számára óriási megtiszteltetést jelentett, hogy régi jó barátjával, J Laroseval dolgozhatott, akihez korábbi szálak is fűződnek filmes múltjából, ugyanis ő volt a főszereplője a rendező legelső rövidfilmjében, és ő segítette szponzorálni a második rövidfilmjét. Darren és Hackl mindenfajta CGI animációs tényezőt kiakartak zárni a jelenetből, ezért némiképp izzasztó sminkelés vette kezdetét, hogy az egyenként 3 kilogrammos súlyú láncokat elbírja a színészre festett és ragasztott műhús, amiben még vértasakokat is elhelyeztek. A készítők és a maszkmester, Jim Murry rafinált de valójában hihetetlenül egyszerű megoldást választottak: a színész egész karját bevonták műhússal és bőrrel, hogy az egész láncot meg tudja tartani, ráadásul ezt közelről sem lehet észrevenni. A karjain levő bőr hajszálvékony, a sebnél vehető észre az egészet tartó, feldagadt műsebhely, ami tartotta a láncot. Ott egy külön ponton meglazították a húst és gyengébb ragasztót használtak, hogy úgy sikerüljön a színésznek kitépnie magát, hogy ne szakadjon le az egész műszövet, ezzel tönkretéve az egész vizuális hatást. Érdekes viszont, hogy Leigh Whannell eredeti forgatókönyv vázlatában a karakter a plafonról lelógó láncokról lógott volna, ám mivel ezáltal a jelenetet és a játék az értelmét vesztette volna, átírták az egyszerűbb, ám sokkal hatásosabb és reálisabb verzióra.
Írta: Flint Sullivan
Utoljára frissítve: 2019.07.19.