,,AZ ALJAS NYOLCAS”: FŰRÉSZ – ÚJRA JÁTÉKBAN SPOILER-MENTES KRITIKA
A PR-beszopatós, alávaló módon hitvány és steril Utolsó Fejezet után a Lionsgate a metapoénokra fogékonyakkal rafináltan összekacsintva tálalta a rebrand/ soft reboot/ sequel Jigsaw-t, ami az évek óta a fagykamra mélyére dugott Saw franchise-t hivatott újrafesteni a digitális kornak azzal, hogy a szériában eddig soha nem járt szakemberek segítségét vették igénybe. Persze, nagy eséllyel necces meló egy gyilok pornó és pszicho/thriller szerelem gyerekére specializálódott ötletet nyolcadjára is kirántani a mozgóképes kemencéből, így a szakácsra lehessen kenni minden vétket-alapon. Egy percig sem akarom titkolni senki elől, hogy a hajdan a görbék tetejére repült Lionsgate munkáira egy jó ideje ferde szemmel nézek, és bizony, akármennyire szeretem a Fűrész sorozatot, a brand építésre fókuszált mentalitásuk lassan nekiállt kikezdeni minden alkotói szándékot (The Expendables- A Feláldozhatók, Éhezők viadala, Kocka, Szemfényvesztők, miegymás), ami annak a bizonyos körfűrésznek az élét is mindinkább kezdte kikezdeni. Vallom magamról, hogy nem állok be az egyöntetűen ujjongó vagy phfújoló tömeg sorába és magasról teszek bármilyen hype viharra, de a szubjektivitást okvetlenül a tükör elé kell helyezni a megfelelő pillanatokban, hogy objektíven lássam azt, amit hajdanán oly lelkesen tagadtam.
Mint azt tudjuk, még 2005-ben Leight Wannel megszimatolta a szerializáció következményeit, így bizonyította előrelátását azzal, hogy Tobin Bell kultikussá lett sorozatgyilkosát a halálba küldte a tanítványával együtt. Ezzel mintegy megszabta szellemi hagyatékának minőségi mércéjét és franchise szavatosságát is, ugyanis a stúdió már ekkor minimum 2 plusz részt táblázott be előre. A producerek, valamint a filmeken dolgozó szakemberek annyira szerelmesek lettek a sorozatba, hogy nem voltak restek egyes komponenseket a rendezői székbe küldeni (David Hackl- a látványtervező és Kevin Greutert- a vágó), a hollywoodi sztárliga felé repült James Wan és Leight Whannel után a biztos kezű Darren Lynn Bousman (Fűrész 2-3-4) is köszönte szépen a részvételt és eredt az új alapok és trendek irányába. Bár a szememben nem teljesített a Hoffman-éra rosszul, összértékét tekintve az alap trilógia cipőjét pucolhatta csupán a Jigsaw utáni időszak eseményeit elregélő utód-hármas, ami egyöntetűen a brandre alapozott csupán, az-az a centire kiszámított sablonok mentén lévő előrehaladás és a csapda-orientáció- emigyen a védjegyek közhellyé degradálódtak. Az utolsónak szánt hetedik felvonás pedig minden szempontból elkurvult álomgyári termék, amiről süt a megúszni akarás és az ötlettelen céltalanság…arról a buta 3D pornóról is csupán annyit lehet megemlékezni érdemben, hogy stílusosan és kereken zárt le egy komplett franchise korszakot az utolsó 5 percével.
A biztoskezű műfaji filmes hírében álló Spierig Testvérek képében a rebrand adta magát, hogy a nosztalgia trippen túl egy új szűrővel gazdagabban szabja meg a Fűrész sorozat új csapásirányát, lefesse a mai kor tüneteinek arculatát és görbítse annak világképét a kamera lencséin át. Kiindulva abból, hogy a több műfaji terméktől eltérően Michael és Peter Spierig látásmódja szembeötlően eltér zsánerpárjaitól (lásd tőlük az Undead, a Daybreakers vagy a Presentation), a filmvilágot betéve ismerők okkal számítottak egy olyan visszatérésre, ami számot vet az eddigi korszakra és minden korábbi epizódra. Az Október 26-ai premiernap kora esti vetítéséről távozva pedig furcsa gondolataim támadtak a közel másfél órás élmények után- amire az azóta cseperedő számú kritikai össztüzek még inkább elmélyítettek a filózásokban. Egy nap sem kellett ahhoz, hogy mívesen összerakjam a magam elméleti meghatározását, hogy a Lionsgate beállt a Warnerféle megacégek kereskedelmi alapokon nyugvó, rideg pénzvadászatszerű felfogásának soraiba, hogy jogtulajdonuk lehazudja magáról a brand levedlést és a reformálásra törekvést, hogy a pénztárcák tömkelegének kifacsarását követően mutassák fel, hogy millió dolláros alkotásuk nem több egy konzumterméknél a teleshop aktuális kínálatának polcrészének díszelgő közepéről. Így a rendezői választás nem több, mint rosszindulatú megúszás a stúdió részéről, mert így garantáltan lesz kikre kenni, ha a vélemények nyelvi kardoskodásba torkollanak. Ami sajnálatomra megtörtént, noha az interneten barangolva kis hazánk az, ami kiemelkedően nekiesett verbálisan az internetes médiában- szemben külföldhonnal, ahol elnézően kesztyűs kézzel bántak a kritikusok és a nézők az eredménnyel, utóbbiak pedig fel is emelték a bevételi listák csúcsára. A Fűrész sorozatra mindig van látványosan igény, ezáltal megéri a készítőknek a további, elkövetkezendő epizódok legyártása, ami ismételten az okozójává válik a potenciális minőségromlásnak, a branden való pénzcsap kiélvezésének: avagy, Hollywood önfeledten magára maszturbálhat, mert terméket gyárt futószalagról, nem alkotást.
Mindezt azért is tartottam fontosnak leírni, hogy lássátok, a Jigsaw (aminek magyar címét inkább nem venném a számra, bár mindig jobb, mintha számozást kapott volna ismételten) roppant egyszerű eset volna, ha a közönségreakciók nem válnának ilyen szinten önellentmondóvá a részemről, ami ebből kifolyólag vett rá engem arra, hogy parazitaként tapadjak rá az ilyesfajta elméleti hátterekre. Ami ugyanakkor kár, mert nem magán a filmen gondolkodok, pedig a Jigsaw szándéka nyilván ez lett volna eredetileg.
A Jigsaw ugyanis nem több annál a rajongói felfogású brand-képviselőnél, ami csupán csak leporolja franchise-á dagadt forrásanyagát, mivel a szóba került két opció a mozi esetében csupán egyet tudott teljesíteni: Az egész csupán egy nosztalgia tripp, az újítási reform szándék ellenben ,,szinte” semmiben sem nyilvánul meg, mert a panelekké, sablonokká lett Fűrészes hozzávalók teszik ki a Jigsaw minden létező másodpercét. Nincs itt semmiféle kísérlet a koncepció megzabolázására, a készítők ugyanis egy pipalistát kaptak kézhez, amin kötelezően végig kellett menniük. A trailerek ilyen téren nem árultak zsákba macskát, mivel a kétfelé bontott forgatókönyv sokadjára majmolja echte ugyanazokat az elemeket, fordulatokat és egyéb komponenseket, miközben verejtékezve próbálja elhitetni a közönségével, hogy most itt a spanyolviaszt találják fel. A Jigsaw leglátványosabb melléfogása az, hogy semmilyen formában nem tart lépést a korral, megfeledkezik arról, hogy az általa képviselt műfaj réges-rég túljutott (részben pont a Fűrésszel) az Itt a gyilkos-hol a gyilkos?-koncepciótól, inkább a CSI: Helyszínelők közepes minőségű etapjait konfigurálja át az anatómiai destruktívitás jegyeivel egyetemben, beszorulva a nagybetűs ÁTLAG mezőnyében.
És itt jön egy érdekes paradoxon, amint szóba jön az eddigi fogadtatás. A Jigsaw ebből fakadóan csalódást keltővé válik, ugyanakkor kimondható, hogy nem egy rossz film, sőt! Ha számadásról is beszélünk, nem egy epizódnak int be látványosan azzal, hogy a Spierig Testvérek az érezhető stúdió kontrollal (vagy inkább béklyóval) még így is elérték, hogy más szempontból művük rikítóan kiessen a Fűrész szériából. A mérnöki pontossággal leutánzott dramaturgián- mivel a Jigsaw az újrahasznosítások netovábbja- bőven variáltak annyit, hogy a sorban a nyolcadik utánzat mégis képes másmilyen lenni a sorozaton belül, mivel hangulatában és megvalósításában nem nyomták el az írmagjáig a rendezőpáros kézlenyomatát. Ahogyan J.J. Abrahams tette a Star Wars VII. rész- Az ébredő erővel, Peter és Michael Spierig a maguk világát és az alapanyaggal szembeni felfogásuk- a stúdió és a producerek által megszabott korlátok- mentén nyúltak hozzá az örökséghez. Kirostálták az erőszakos, túlexponált vágásorgiákat (lásd: Fűrész 1, ami klasszikus ide vagy oda, de Zepp és Tap nyomozó komplett üldözés-jelenete gyalázatosan van összerámolva, amihez egy non-budget amatőrnek sem volna pofája belerakni a saját alkotásába), zömmel statikus és letisztult képekkel dolgoznak, amivel a mocskos és néhol dokumentarista (vagy gore specialista pornográf), rozsdás képi világtól tudatosan szabadulnak meg. Az explicit mészárszék, ami egyre inkább kezdte megkérdőjelezni és kigolyózni a sztorit és az elbeszélés mögötti tartalmakat (lásd: Fűrész 3D, ahol a trashmédia görbetükre csupán egy eltékozolt ürügy maradt a véres-beles, monoton parasztvakításra), a készítők egy 180 fokos hátraarcot tesznek és meg sem próbálnak még egy lapáttal rátenni a gyomorforgatásra. Noha a marcangolás-cafatolás nem is került marginálisra, mivel jó időben és jó pillanatokban kapunk az arcunkba alaposan megrongált anatómiai huncutságokat, tetten érhető a történetre és az aköré épült misztériumra való fókusz, a felvetett témára történő figyelem és törekvés. Ami persze- ahogy azt mondtam- nem eredeti, se nem műfajrengető, hanem iparos munka.
Az eddigi, kötelező nagyot mondást és az egyre röhejesebbé váló fűrészes mantrák értelmes visszafogottságról tanúskodnak. A színvallásról, az elfojtott bűnökről szóló ideológiai párhuzamok (végre!) nem alibi elemek egy történet töredékben, hanem láthatóan érdekli is az alkotókat és ezekre fektetik a hangsúlyt. Nincs odakent mondandó, amit feláldoznak a kínzás apparátusok oltárán, a Spierig Testvérek által lefestett világkép sokkal inkább lélegzik, mint a sorozatban eddig valaha, így a szereplők nem állnak neki szorgosan szétnyesni magukat a szabadulásért (lásd: a Fűrész 6 öncélú és visszataszítóan elmeháborodott nyitányát, ami visszahatóan képes majdnem szétbarmolni az egész filmet), elkerülvén, hogy a Jigsaw bármikor is elbagatellizálja az erőszakot és vásári cirkuszba fojtsa az elbeszélést.
Kár, hogy a Piranha 3D és a Piranha 3DD túlfizetett bértollnokai, Josh Stolberg és Peter Goldfinger (utóbbinak a vezetéknevétől elkap a röhögőgörcs) szabályszerűen elkövet mindent, hogy az eredetiség-mentességet időnként a kriminális hülyeséggel próbálják meg szegélyezni, ugyanis a roppant ötletes megoldások és fejtörők mellé olyan fordulatokat és húzásokat követnek el, amik nem egyszer dobják ki a nézőt a cselekményből. Sokszor arcpirító módon sikerül felborítani a meglévő logikát, hacsak az ominózus feladványok okán az új gyilkos nem lát e egészen véletlenül a jövőbe, mert számtalanszor ütik fel a fejüket olyan mondatok, amikből csak arra lehet következtetni, hogy az Időhurok bizarr világa bekúszott a Fűrész univerzumba…mivel a játékok minden apróbb eleme irreálisan hajszálpontosan az áldozatok minden apróbb mozdulatára és kiejtett mondatára (!!!!!!!!) épül. Avagy, ha netán egy bizonyos személy odamegy, ahova nem kéne és hirtelen szorul körülötte a hurok, egy ott eldugott kazetta megmondja neki, hogy ,,Ugye, hogy nem kellett volna odamenned?”, úgy, hogy ezek szerint Jigsaw tudta ám jól, hogy az a bizonyos valaki, pont az a személy lesz olyan hülye, hogy szabályt szegjen- ez meg csak a legenyhébb példa. Pedig tudnék pedálozni azzal a marhasággal, amikor egyik karakterünk csupán féligazságot mond, mire az üzenetben Jigsaw pontosan közli, hogy mennyit is vallott be az illető eddig. Ha ez nem jövőbe látás, akkor nem tudom, mi a franc. Emellett a fordulat-orgiában is szemet szúr egy-két olyan formula, ami hiteltelen, a film pedig nyögvelenyősen igyekszik válasszal előállni a felbukkanó bugokra. Nem beszélve misztikus másolónkról, akinek twistje egyrészt pofátlanul nyúl a korábbi szegmensekből, ugyanazt a kártyát játszák ki az írók már megint, emellett a figurát szinte a seggükből rántják elő, ami ilyen téren nem összeegyeztethető az eddig kitaglalt ,,Jigsaw-Örökös történetvonalú” Amandával, Hoffman nyomozóval vagy Doktor Gordonnal (egyetlen minimális spoiler: őket el is lehet felejteni itt). Nem mondom, hogy ez a szál rossz, sőt, a háttérben lévő kelepcék miértje első blikkre is hitelesebb, mint az eddigi protezsáltak motivációi, csak hát az örökös hátulütője a dolognak, hogy ez egy nyolcadik rész…és mint olyan, a film felénél egyesek össze is rakhatják az egész képet, mert mindezt már sokszor láttuk. Speciel én a csattanó előtti pillanatokban rájöttem, hogy ezt fogják az alkotók kijátszani. Nincs új a nap alatt, a Jigsaw ezt bizonyítja a maga sok-sok szépséghibájával.
A Jigsaw a stúdió nyomásnak hála nem több egy arcátlan biztonsági játéknál, amit a rendezési döntések képesek olyan mértékben árnyalni és keverni, hogy az eredmény ne váljon rosszá. Hiszen ez már erény, hogy a szándék a történet világának összpontosításában áll, függetlenül attól, hogy a sztori gyenge, mint pálca a szélben. Igaz, világmegváltóvá nemhogy, de évfilmjévé pláne nem fog válni, sőt, az is megkérdőjelezhető, hogy klasszikus valaha is válik belőle, mivel el kell különítenünk attól, hogy ez milyen szériának egy új nyitódarabja. A Jigsaw a műfaji leckéket iparos jelleggel felmondó, néhány sebből vérző munka, aminek erénye, hogy hiányzik belőle az öncélúság. Lényegében ez a Fűrész filmek Star Wars- Az ébredő erője, ami ez esetben egy brand minden kellékét remake-eli, a formabontó újításait (a Jigsaw köré épülő kultusz, valamint a szóba került digitális média sötét oldala) pedig meghagyja egy potenciális folytatás ígéretének. Univerzum építésről ez esetben viszont simán beszélhetünk, mivel szembeötlően- szerintem tudatosan- átugorja a korábbi rész elejtett szálait, mintha egy spinoffot látnánk, aminek valójában egyetlen olyan slusszpoénja akad, mely megbolygatja az első rész bizonyos háttereit, ám a logika oltárán áldoz fel nem kevés fordulópontot a hatás kedvéért. Valahogy ezért is furcsa a film körüli szájhúzás, mert ez így összességében egy teljesen átlagos film, ami se nem kimondottan jó, se nem feltétlenül rossz, mivel a maga közönségét megtudja találni, ami szerencsére nem a gyilokpornóra áhítozóakból fog állni. Abban viszont maximálisan biztos vagyok, hogyha a folytatás nem váltja be az itt tett ígéretet és megint a sablonok emlőin fog lógni újszülöttként, mint a Jigsaw, akkor ezen a fűrészen már az Inox sem fog tudni segíteni, hanem örökre elhal a brandek monotóniájában, láncra vert birkaként rohadva meg örökre egy földalatti mosókonyha mocskában fekve. Hogy egy analógiával éljek, a Jigsaw kezében van a fűrész. Kérdés, hogy a folytatás lemeri e vágni a bilincsbe vert lábat, vagy csak megkarcolja és feladja. Mert akkor aztán tényleg Game Over.
Korrekt film, ami szégyent viszont a felmerülő hülyeségei vagy deus ex machina-jellege ellenére nem hoz James Wan eredetijére. Nosztalgiázásnak kellemes élmény. De! Ugyanezt még egyszer viszont már én sem fogom lenyelni, dacára annak, hogy a mozi egyúttal eltudta érni nálam, hogy abszolút lekössön.
Értékelés: 65%
PRO:
-Nosztalgia rulez
-Ignorált gyilok pornó-jelleg
-Letisztult cselekmény
-A végső próba
-Vannak tétek
-Jó ötletek…
KONTRA:
-…amiket ezredjére látunk
-Eredetiségtől mentes
-Túl harsány karakterek
-Kérdőjeles casting
-A hatásra épülő logikai kérdőjelek
-Erőltetett spinoff-utánérzés
Innentől viszont spoileres vélemények jönnek:
Soft rebootba csomagolt újrahasznosítás: Fűrész – Újra játékban SPOILERES kritika
A Jigsaw a maga hatásait tekintve finoman szólva is semleges területeken marad, mivel a kompakt egész az átlagos aranyközépút zsánersoraiban fog bujdokolni a filmtörténelemben. Van, aki ezt kétféleképpen értelmezi, ezáltal bánja, mert egyrészről vagy savat-békát sikít rá, vagy a védelmébe veszi. Az egyéntől függ, bár a hardcore geekek, kiknek többségében már pusztán James Wan neve egyenlő a műfaji kóklersággal, a fekália jelzőt dobálják a nyolcadik filmre, mások pedig szimplán elsiklanak felette azon szavakkal, miszerint a Jigsaw egy post mortem műfaji limonádé, aminek átka a jelenkor és az epizódszáma, illetve az ezekből születő tény:
Közepes és semmitmondó ipari termék a horror/thrillerek univerzumában, amit réges-rég festett át a Hetedik, vagy éppen pont az első Fűrész. Eredetiség nuku, a Spierig Testvéreket ezen a téren hiába is vennénk elő, holott vasvillák sűrűjében mártóztatná meg kettejüket a feldühödött rajongói tábor…az a rajongói tábor, aminek jelentős része egy rendezői antifenomén Kevin Greutert egy nekik tetsző Fűrész 3D-je váltott ki elnéző mosolyt, holott mitológia-rongálás szempontjából nem is találhatnánk megfelelőbb alanyt. Pedig tudnék igencsak gonosz lenni, amivel Sawfanok apraja-nagyja, meg csipet-csapata szedne engem darabra nagyban és cifet-cafatra, mivel a sokat cirógatott hatodik Fűrész is bőségesen hordozta azon negatív dominanciális túlkapásokat, amik eredményben egy olyan önellentmondó brandet kreáltak a franchise-ból, ami inkább felel meg egy akciófilmes disznóölő pornográf/ gore-operának, hiába is próbálják a forgatókönyvbeli csavargyárak segítségét igénybe venni. Jól sejtitek, a széria örök vágója ellen nagyban vívom hadjáratom, amennyiben az úriembert, mint rendezőt kell értékelnem, mert bár sok helyütt erős és ütős a Fűrész VI, ám a rendezés és a stílus annyiban merült ki, hogy egy jó szkriptből összerakott egy ,,Fűrész Best of válogatáslemezt”, Darren Lynn Bousman (Fűrész II-III-IV) szadista és ambíciótlan tükörképévé avanzsált vadállatként csúcsra járatva a szadi-horrort: Holott a forgatókönyv nem ezt az erőszakos megvalósítást igényelte volna. A franchise önmagából kifordított morál-ideológiai világképe bagatell hentelés orgazmusba csapott a nagy fináléban, ami már a rajongói közönséget is szenvtelenül lenézte, kreativitásból is elégtelenre vizsgázott, vizuálisan is fránya 3D-s sterilséget okozott, aminek legnagyobb vesztese Tobin Bell és Cary Elwes figurája volt, kiknek együttes játékideje sem közelítette meg az 5 egész percet ebben a 80 perces (!!!) fertőben, zseniális befejezés ide-oda. Az enerváltság okozta rozsdásodásra az új látásmód lett volna gyógyír. A Jigsaw után bőven lehet arról vitatkozni, mennyire lett volna inkább szerencsés, ha hagyják örökre a parlagon a szériát, pláne egy Force Awakenszerű soft reboot/sequellel, mint amilyen a Spierig Testvérek rendezése lett. Túlvitt karakterek, teátrális színészi játék, a kalapból százötvenedjére előrántott és túlhasznált történet és fordulat elemek, egy belengetett ötletmag ígéretével, hogy na majd a következőben, elvtársak! A Lionsgate és a Twisted Pictures részéről a széria újraindulása a Jigsaw képében egy közvélemény kutatás, vajon a mozinézők vevők e még legjövedelmezőbb sorozatuk újabb darabjára e. Mert ha igen, akkor dobják el a járókeretet és a levegőben lógó trilógia hátralévő párja már mehet is az előkészületi részlegbe. Ebből lett véleményem szerint a Jigsaw, egy próba, hogy eleget csenget e a kasszáknál ahhoz, hogy a stúdiónak megérje e pénzt ölni a potenciális folytatásokra. Mint láttuk, megérte nekik, nekünk viszont megérte e?
Számomra, mint nosztalgia vasút, megérte, mivel elvárásaim akkor is alacsonyak voltak, hogy titkon felvillanyozott azért a tudat, hogy Michael és Peter Spierig nem hagyták beskatulyázni eddigi zsánerfilmjeiket. Akik nem látták netán, azoknak sürgősen javasolt az egyik legtébolyodottabb zombis őrület, az Undead. De a horror, az akció és a science-fiction (bár utóbbi inkább a cyberpunk közelében tanyázó) Daybreakers is egy látványosan szembetűnő alkotás, ami olyan vámpír univerzumot tár fel, amit eddig senki nem vállalt be- bocsánat, dehogy nem, de a Pap nem véletlenül tűnt el a trash szennyben. Az időutazós Presentation (Az Időhurok) pedig bizarr és kreatív elvontságával és karakter központúságával tudta elragadni rajongóit. Valahogy a Jigsaw PR-hadjárata során megszimatoltam, hogy korábbi három kultfilmjük minőségét megközelíteni sem fogják tudni. Ez sajnálatomra bejött. Pedig meglehetősen viccesnek tartom, hogy a Spierig Testvérek egy, a stílusukhoz mívesen passzoló műfaji mozit tettek le az asztalra, ami szembetűnően kitűnik a Fűrész szériából. Az általa képviselt műfajából ellenben nemhogy nem, hanem le is maradt egy évtizeddel- köszönhetően az általam gyanított stúdió kontrollból eredő biztonsági játéknak.
Az alapsztori- valljuk be- gyenge, agyonhasznált és mentesít mindent, ami kicsit is egyedivé tehetné. Elég csupán a hivatalos szinopszisra vetni egy pillantást, ami egy szót nem hazudik olvasójának, mivel a történet tényleg csupán ennyi és nem több. A nyomozás és a játék sikoltozva idézi a korábbi részek dramaturgiai vázát, pontosan úgy cselekszik a forgatókönyv, ahogyan Kirakós-másolója, Logan Nelson. Vajmi’ keveset ér már negyedjére is pókerarccal Royal Flusht adni, hogy a közönség újfent keresse az állkapcsát. Logan egy új típusú Amanda/Hoffman/Gordon-kópia, mégha motivációja letisztultabb és érthetőbb az “előző” tanítvány-nemzedék tagjainál. Mégis egy nyolcadik fejezetről beszélünk, ami úgy teremti meg folytatólagos talaját a továbbjutáshoz, hogy random előrángat egy új Jigsawt, így ezek után nem csoda, ha egyesek már a túltolt önparódia ciklikusságát vélik felfedezni, mert ezután már csak a malac hadsereg hiányzik, hogy a nyílt utcákon felvonulva dúdolhassák hangosan Charlie Clouser Hello, Zepp-főtémáját.
Fűrész rajongó vagyok. De ha egy általam rajongott világról esik szó, nem mehetek el egyetlen szó nélkül, ha a gépezetbe esik egy oda nem való szög. A Fűrész szériát többször érte ez a probléma, ami ugyanakkor egy természetes eseményláncolat a műfajtól függetlenített filmvilág törvényei szerint: Ha mozisorozatra épül bármi, olyan nem létezik, hogy a minőségi mérce folyton az egekben szárnyaljon, mert így vagy úgy, de bukni fog, pláne egy olyan szériánál, mint a Fűrésznél. Ez pedig egy tény, hiszen a Fűrész III lekorlátozott minden mozgásteret a franchise-ban, a folytatólagosság szempontjából pedig a Mark Hoffman-trilógia tudott igazán hiteles lenni a maga univerzumában. Bár remekbe szabott ötlet, ám a végtelenített baromkodás áradat tünetegyüttes jeleit hordja magán a kultusz, mint olyan, mivel így egy egész kis csapat gyilkost lehet kitalálni a semmiből. Mint Logan Nelson figurája, aki- mint mondtam- nem egy rossz ötlet, sőt, merem állítani, hogy a végjátékbeli előadása, a megismert háttéranyaga magasan veri a kattant csajt, a vérszomjas zsarut és a féllábú doktor bácsit. Teszem hozzá, amilyen teátrális színházat művel a lelepleződés pillanatában, miközben tolja magából a közhelyeket, szemeim egyre inkább ferdültek a látványtól: Ahogyan megírták és megrendezték, összerakták és előadták a komplett jelenetsort a stáblista megjelenéséig, az egy vért verejtékező erőlködés és melldöngetés, amivel minden epizódnak akar mindenáron bemutatni egy hatalmas középső ujjat. Bár ez a gyalázattól messze áll, mivel én speciel ezt a momentumot többre tudom értékelni, mert az emlegetett problémákon túl híján van az öncélúságnak, mert érezni, hogy- legyen bármilyen közepes minőségű a sztori és a fordulat, ám- érdekelte a készítőket. Megakarták csinálni és értelmesen akarták koncepciójukat érvényre juttatni. Nem vér-bél tengerrel és sikolyversennyel akarták a finálét a csúcsra repíteni, mint például a hatodik Fűrészben, ahol egyértelműen elgurult mindenkinek a gyógyszere, aki részt vett abban a filmben…egyszerűen csak pofáznak megállás nélkül, még ha instant klisé-maratont is tartanak ezzel. Ez a hozzáállás az, ami személy szerint inkább okozott pozitív kicsengést a film megítélésében. Mert igen, tele lett a tököm a csapdákra fókuszált sztorikkal, az alibi figurákkal, az olyan felvetett témákkal, amikkel aztán semmit nem kezdtek, valamint azzal, hogy minden rész egyre inkább próbált a vérengzésben túllicitálni a korábbi fejezetekre. A Spierig Testvérek pedig magasról tettek erre az ártó mentalitásra, ami a sokat szidott hetedik részben érte el mind közül a mélypontját- Kevin Greutert hiába vágta az első résztől kezdve az egész sorozatot, látványosan nincs róla gőze, hogy amúgy miről kellene egy Sawnak szólnia, szimplán a brand felületesség nevében a popcornt majszoló félidióta plázaközönségnek dobálta a lecsonkolt, húscafatokkal teli csontokat. Belegondolva ebbe, valahol ciki lehetett a számára, hogy vágóvá minősítették vissza a Jigsawban a két Fűrész filmje után- ha valaki nem tudná, eme filmet is ő vágta. Hála az égnek, ez nem látszik, mivel a rendező testvérpáros bilincset rakott a csuklóira, hogy még csak véletlenül se pörgessen stroboszkópszerű képorgiákat- véleményem szerint a széria ezen képivédjegyének már amúgy sincsen létjogosultsága, ezek például már a Fűrész 4-ben is halálosan kezdtek engem irritálni.
Sőt, talán odáig is elmerek menni, hogy a Jigsaw az első három rész utáni legjobb folytatás, mert a rendezőkről elhittem a film után, hogy James Wan elsőjéért rajonganak inkább, mint a brandért, mert számtalan ponton látni és érezni, hogy legtöbb ihletüket a fürdőszobai kálváriából vették, a legtöbb hommage-elemet abból szedték. Tökéletes példa erre az ominózus Első Nagy Játék végállomása, avagy a Szabadság kulcsa, ami majdnem, szinte ugyanolyan erőteljes, ütős és hatásos, mint Gordon és Adam bilincsbe vert párharca a mocsokban. Anna és Ryan legalább olyan megjegyezhető figura, mint első részbeli elődeik, még ha rettenetesen harsányak is- bár a magyar szinkron szépen rátett erre jó sok lapáttal. Elég figyelni a körülményeiket, a helyzetüket, a díszletet, ez a lassúra vágott, nyújtott eseménysor tökéletesen megidézte azokat az időket, amikor a Fűrész egy bitang egyszerű felállásból táplálkozva szembesítette a logikát az emberi természettel. Már csak hab volt a tortán, hogy a fordulatai köré Tobin Bellt egyenesen szenzációsan hozták be itt a képbe, akinek mondatai, kinyilatkoztatásai most is gondolkodásra késztetnek, sőt, a rendezők továbbárnyalták Jigsaw-Kramer karakterét azzal, hogy egy-két kiszólása trollkodás gyanússá válik, ami szerintem inkább ad némi csipet plusz ízt az összképnek, mintsem rontana vagy elvenne belőle. Bell ráadásul tündököl, mint töklámpás az éjszakában. A megjelenésekor látványosan kussban maradt a közönség a moziteremben és bambulva meredt mindenki: A horrorlegendának változatlanul delejező az aurája, az előadásmódja, a készítők pedig nem voltak restek rá is játszani erre, hiszen olyan kameraszögekben rögzítik itt Tobin Bell minden mozdulatát, mintha egy félistent látnánk megjelenni a vásznon. Ha a film szar is volna, ezért a hosszas jelenetért is megéri a Jigsawt végignézni. Megírt, megrendezett és emellett teljes értékű jelenet ez (meg baromi hosszú is), szemben a korábbi részekkel, amikben Bell természetesen szintén kirívóan jó volt, ám úgy rohantatták a jeleneteket, hogy stikában vágták el szép számmal, ahelyett, hogy hagyták volna kiteljesedni (lásd a Fűrész 4-et, aminek akciófilmes pörgése okán irracionálisan végigszaladtak az ő jelenetein, bár ez még mindig jobb, mint amit a hetedik részben műveltek vele, amiben- ha leszámítjuk azt a pár flasht a fináléban- egyetlen rohadt jelenete volt, ami ráadásul arcpirítóan rövid is…meg ráadásul utólagos böngészéseim során derült ki, hogy kegyetlenül meg is vágták azt totálisan értelmetlenül).
Ha már így szóba került a dupla csavar, süvegelendő, hogy az alkotók bizony agyaltak ezen, ám mindaz, ahogyan ezeket sikerült érvényre juttatni és tálalni, sajnos hagy némi kívánnivalót maguk után. Az idővel való játék már egy elhasznált eleme a sorozatnak, mivel a második részben már kijátszották ezt a kártyát, no de mindaz, amit Logan végigvitt, az valóban zseniális…lenne, ha nem volna ilyen fránya. Ami például több, mint zavarba ejtő, az a trükk a tölténnyel, amit a muksóból halász elő. Ez egy hiteles jelenet lenne, amennyiben nem vesszük figyelembe azt az irreális és ordító bakit, hogy a pasast a film elején küldik mellkason és a cselekmény nagy részében az intenzíven fekszik, mígnem aztán ki nem nyírják és John Kramer koporsójába nem tuszkolják. Mi itt a hiba? Hogy míg a kórházban tartották, ahol még bőségesen élt, benne hagyták a golyót. Emellett Logan simán az Avengersbe is nyerhetne meghívót, mivel egyrészt képes a teleportációra: A kocsmai jelenet után egyből a kórházba kerül, ahol a szóban forgó muksót kinyírja és feltűnés nélkül kiviszi onnét, de említhetnénk az agyonmérgezett, félarcú csajt is, akit valahogyan sikerült az épület tetejéről úgy ledobnia, hogy közben máshol ténfergett előtte- ja, és amúgy hogy a pékbe tudta bevinni a testet? A másik pedig, hogy irgalmatlanul kegyes hozzá az emberi logika, hiszen az általa lemásolt játék tagjai pontosan ugyanúgy lelik halálukat, mint az eredetiben. Az ezzel való párhuzam-játék ötletes és kellően fifikás, valamint meglepő is, csakhogy ezért cserébe a készítők feláldozták a logikát. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy nem tűnt fel a városban az ég egyadta világon senkinek sem, hogy Logan szétkenődött hullákat hurcibál szerte-széjjel? Mindezt úgy, hogy például az ,,arcátlan” Vödörfej barátunk testét egy híd alá lógatta fel, majd nem messze onnan azt látjuk, hogy a kislányával labdázik. Bár ez felvet egy olyan borult gondolatot, miszerint a lányát elviszi autókázni, miközben a csomagtartóban rohad egy levágott arcú muki. Rendben, amennyiben visszatekintünk a hetedik rész végkicsengésébe, akkor ott van a lehetőség, miszerint a kultuszt követő túlélők szektájának tagjai segítették őt mindvégig, csak akkor azt nem értem, hogy az alkotók ezt miért nem kívánták kiaknázni? Ez már helyre rakott volna számtalan ilyen hibafaktort. Akár a hatodik részben, amiben azt egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Hoffman a William Eastonféle játékban egyes-egyedül, egymaga összerabolt 14 embert! Számoltam, annyian játszottak. Szemben például a párhuzamos harmadik-negyedik résszel, ahol ugye Amanda és Hoffman, valamint az életveszélyesen megzsarolt Art Blank végezte a dupla játék oroszlánrészét úgy, hogy ebből egy bizonyos játék (Ivan és a megerőszakológép a motelban) a belekényszerített Rigg hadnagy feladata volt.
Amin viszont végképp fennakadtam, az Mitch és a spirál. Kreativitás és vizuális megoldásában teli-találat az egész jelenet. Ám a felvételen- amin egyértelműen Kramer beszél- az hangzik el, hogy a halálba küldte az unokaöccsét. Az unokaöccsét? Kérdem én, erre mi szükség volt? Apróságnak tűnik, de semmi szükség John Kramer köré egy kiirtott családot kreálni, amikor a negyedik részben az erőszakosan elvetélt gyermekének ötlete is már erőszakosan túlmagyarázta Jigsaw karakterének háttereit. Az már csak hab a tortán, hogy mindent tudott az öt áldozatáról- így Loganről is. Ám olyan részleteket, melyek esetében már komolyan él a gyanú, hogy John Kramer tényleg a jövőbe látott, vagy éppen gondolatolvasó volt. Amennyire végiggondoltam, ebben az időszakban nem volt még Mark Hoffman, aki rendőr révén minden ejtett vagy korrupció-gyanús esetet feltárjon Jigsaw előtt. Az említett Mitch motorbalesetet okozott csalása, Anna taburengető tette a családjával (ha valami, ez speciel engem viselt meg, amit leművelt a csecsemőjével és a férjével- elismerésem, hogy a készítők ezt bemerték vállalni), Carly 3 dolláros bűne, Ryan csapodár életvitele vagy Logan vétke az elkevert leletekkel, ezeknek tényleg van története, ténylegesen van ezeknek karaktere és háttere, így érthető az ok, amiért bekerültek eme szadista gyóntatóba, de Jigsaw hogy a francba nyomozta ki ezeket? Elárulom, hogy sehogy, mert az alkotók úgy túlgondolták a részleteket, az okokat és a miérteket, hogy ezáltal születtek meg ezek a kráterszerű fekete lyukak az egész cselekményben.
Sajnos az ilyen átgondolatlan fogások tudnak egy filmet sírba vinni. A Jigsaw minden túlhasznált újrahasznosítása és eme logikai fekete lyukai okán bukhatna el totálisan, ám nem ez történt. A film abszolút mentsége nálam, hogy lekötött. Izgalomban tartott és a megtekintése közben nem azon járt az agyam, hogy egy adott elemben mi az, ami látványosan nem stimmel. Vannak itt ötletek, az elbeszélés témájával ráadásul foglalkozik a film, képes arra, hogy fenntartsa az érdeklődést és az illúziót. És a Spierig Testvéreknek jár az elismerés, hiszen a maguk szűrőin keresztül mégis egyénibb az összkép. A stílus visszafogott és letisztult, értik, miről is szól a sorozat: A Jigsaw pont a rendezők által nem egy brand, hanem ténylegesen felfogható film, még ha a film a hibái és a stúdió hozzáállásának köszönhetően megragad a középszerűségben. Emiatt nem tudom igazán érteni a kifakadást.
A film legnagyobb bűne az, hogy egy sorozat nyolcadik fejezete. Akik a trancsírhoz szoktak hozzá, azért fújnak rá, mert megfosztották a gyilok pornótól. Akik az elsőre esküsznek, azok meg szentségtörésnek tartják. A sznobok pedig csak az első részt tartják nagyra, azok már egy második részt is bűntettnek tartanak- Puzsér Róbert például az első rész után már úgy kezdte jellemezni a folytatásokat, hogy a második rész kitépte a széria belét, a harmadik körbetekerte, a negyedik megfojtotta, az ötödik újra kitépte, a hatodik a torkán tolta le, a hetedik meg rátaposott, ez az új meg most a seggén húzta ki a végbelét a James Wan filmnek. Hát, nem vagyunk egyformák, de bőven vitába tudnék szállni ezzel- különösen a mostanival. A Jigsaw a maga kis sületlenségeivel mégis egy első Fűrész film előtt tisztelgő munka. Bár ne volna érezhető, hogy a Lionsgate és a Twisted Pictures csak reklámban adja el úgy a filmet, hogy a Spierig Testvérek rendezték. Csak azért kívánnak ezek szerint nevesebb rendezőket előhúzni a kalapból, hogy több nézőt cibáljanak be a filmjükre, ám azt már nem hagyják, hogy a direktorok kiéljék magukat, ami egy franchise-megújítás sajátja. A Testvérek megtudták volna lépni a koncepció megrengetését, ám az újrahasznosítás formulája érezhetően nem tőlük származik. Mint írtam, üvölt a moziról, hogy a stúdió csak a brand egy újabb lenyúzott termékének szánja. A forgatókönyvíró páros személyének háttereit nézve, azt hiszem, hogy nem kell eleget magyaráznom. Tekintve, hogy Josh Stolberg és Peter Goldfinger (akinek a vezetéknevén most is szakadok XD) leghíresebb munkája a két 3 dimenziós remake/agymenés, a Piranha, valamint annak a David Hasselhoffosított folytatása volt. Ezek alapján nem értem a stúdió döntését a franchise jövőjét illetően, hiszen ha abból indulunk ki, sok-sok éve a Hoffman-érával is az a Marcus Dunstan és Patrick Melton foglalatoskodott az írói kredit berkein belül, akik a névjegyüket a Dög-trilógia szörnyes trash marhaságaikkal tették le- amiben szörnyeket látsz dugni amúgy. Nyami. Komolyan nem értem, hogy nevesebb szkriptfelelősökre nem telik, vagy az egész haversági alapon működik, mint a politikában? Bár a Weinstein-botrányt látva nem különösebben képednék el. Vagy még egyszerűbb, hogy a Spierig Testvérekre miért nem bízták, mikor minden korábbi filmjük nagyszerű forgatókönyveit is maguk jegyezték? Ha ezt az önellentmondó koncepciót erőlteti tovább a stúdió, szomorú kijelenteni, de akkor nemhogy reszeltek, de durván game overeztek ennek a szériának.
No de a karakterek. Érezhető egyfajta szándék, hogy könnyedén beazonosítható figurákkal töltsék meg a játékidőt, ami valamilyen szinten sikerül is, noha különösen aggódni a sorsukért nem kifejezetten lehet. Bár ez is egy értékelendő komponense az összképnek, mivel a gárda majdnem minden tagjáról meglehet mondani, kicsoda és mi fán termett. Persze az írók felcsapták karakterisztika szempontjából a nagy közhely szótárakat és rágyúrtak a sztereotip-gyanús figura rendszerre. Bár egészen egyedinek mondhatóak a műfaján belül is, de ugyanígy idegesítő egy-kettő, vagy igencsak erőltetettek. Persze Halloran figurája megfelelően gyűlölhető szemétláda karakter, azonban a Fűrész kultuszért, a Kramer-jelenségért rajongó Eleanor igazi színfolt, messze a legérdekesebb szereplő az egész filmben, akiben bőven van annyi kraft, hogy a folytatásokra nagy hangsúlyt fektethessenek a karakterfejlődés nevében. Fatális öngól ellenben a castingja, az őt játszó színésznő az amatőr színjátszást idézi. Sajnálom, számomra az aktornak semmilyen karaktere vagy kisugárzása nem volt, egyszerűen egyetlen büdös szavát nem hittem el, ami kijött a száján. Szinte ugyanez nagy bánatomra a Logant megszemélyesítő színész is, akinek totálisan súlytalan az alakítása. Ráadásul látványosan karakterszínész, aki egy bizonyos szerepet tud marha jól eljátszani: A gonosz machinátorét. Amint kiderül a turpisság, színpadias és hideg játéka stílusról mutat tanúbizonyságot. Cseppet sem természetes, ám valahogy jól áll neki, ahogyan az enyhe Terminátor-üzemmódú mozgáskultúrát átörökítve egy teljesen lelketlen arckifejezéssel bambul bele az áldozata pofájába. Kérdéses, hogy a következő részben ugyanez hosszabban működőképes formula marad, ám a végjátékban ez egyelőre egész jól működött. A már szeretgetett Tobin Bellen persze nem fog ki, ahogyan senki más sem a stábból, ugyanis ő rendre zsebre pakol minden létező szereplőt a moziban.
Sok szempontból tudnám magasztalni a visszafogottságát, ám az elbaltázott erényei mentén a WC-n is letudnám húzni. A Jigsaw a stúdió vágy hajtotta, brand alapokon nyugvó biztonsági játéka, egy másolat csupán. Rendezői pedig igyekeztek szembemenni a pénzsóvár lustasággal, ami tetten érhető a stíluson, az összerakáson, a képi világon és apróbb komponensekben. Emiatt egyszerre kellemes és kellemetlen csalódás, amit megátkozott a puszta epizódszáma. Közepes, vagy a középszernél valamivel jobb, korrekt alkotás, ami magasan kirívóan teljesít a sorozatban, mint film a maga műfajában azonban az átlagos aranyközépút netovábbja, ami kis betűkkel fog szerepelni a mozgókép történetében az első Fűrész címe alatt. Bár egy nyolcadik résztől ez is valami. Ellenben melegem ajánlom a stúdiónak, amennyiben megint a Spierig Testvérekre bízza a következő filmet, tüntessék el a Stolberg/Goldfinger írópárost a franchise közeléből és adják át a maximális kontrollt a rendezőknek: Ők ugyanis írásban is jeleskednek.
Köszönjük Flint Sullivan felhasználónknak!
Zolitól: szóval a film nagyon ígéretesen kezdett, végre nem egy csapdával mint az előzőek, hanem újfajta stílusban próbálta bevezetni nekünk a filmet. Ennek nagyon örültem, illetve magának a nyomozásnak is, vártam, hogy kiássák Jigsaw sírját, mert már én magam is kezdtem kételkedni a halálában. Aztán mikor megjelent Tobin Bell, pár percre tényleg elhittem, hogy nem halt meg a 3-ban, csak nem tudtam, hogy hogyan verték át a nézőket. A film egészen az utolsó 10 percig jó lett, sőt az első két rész után ez tetszett a legjobban, de a vége, a csavar valahogy nem működik és elrontja az egész filmet. A csapdák elég jók, még az ” áldozatok” is jobbak mint az előző részekben szereplő emberek, bár egy két csapdánál nem értem miért esnek olyan bugyuta hibába a készítők amivel hiteltelenné teszik az egész jelenetet. Lásd Jigsaw jövőbe látása, mindig tudja, hogy ki él még egy adott csapdánál és ki nem. Szóval ezek elég zavaró hibák. Apropó Tobin Bell, nagyon meg van öregedve, ez látszik rajta rendesen, az új “gyilkosnak” az indítékát pedig egyszerűen nem érteni, miért várt 10 évet, miért állt be Jigsawhoz, főleg, hogy Ő is áldozat volt régen. Ha egy nagy csavar lett volna a film végén, akkor a Fűrész – Újra játékban benne lehetett volna a három legjobb fűrész filmben, így viszont csak a 4-5 helyen áll kb a listámban, Bár a Fűrész 3D-t elverte, amit azét 7 év után nem volt nehéz.
Danitól: Nagyon izgatottan mentem be a moziterembe, izzadt kezekkel markoltam a nachost és a kukoricát a film kezdetéig! Mindenek előtt le kell írjam hogy iszonyú nagy rajongója vagyok a sorozatnak és mélyre ástam magam a sztoriban, blogokat olvasgattam találgatásokról amig nem jöttek következő részek, és minden egyes fűrész filmet időről időre elő veszek és maratont tartok, egyszóval imádom ezt a remekművet! Az első három rész volt életemben az a 3 film amit megnéztem, járt rajta az eszem, megnéztem még egyszer más szemszögből és mindig találtam új dolgokat, máshogy éreztem szereplők iránt és még több gondolkodást nyújtott. Ahogy jöttek ki a részek egyre több mindenen járt a fejem és egyre több kérdésem lett amiből még mai napig akad egy-kettő. Úgy éreztem hogy a részek bár egyre jobban össze rakottak, egyre kevesebb mondandóval rendelkeznek. Rá is térnék a premier előtti vetítés élményeire.—-
Úgy ültem be a filmre hogy a vérszomjam csillapítani fogja és a kérdéseimre pedig választ fogok kapni. Mondanom sem kell 2017-et írunk és a film gyönyörűen össze volt rakva, minden megvalósítás és ötlet hihetetlen látványt nyújtott, a szereplők jól játszottak. Viszont innen hiányoltam a régi arcokat akikhez voltak érzelmi kötődéseim vagy gondolataim róluk. Csak új arcokkal találkoztam az öreg és elképesztő Tobin Bellen kívül. Ha már Tobin Bellnél tartunk (és egyébként a filmmel is ez volt a legnagyobb problémám, nagyon fájt a szívem miatta) a jól megszokott eltorzított hangját valamiért teljesen lecserélték egy számomra gyenge utánzásnak tűnő semmit nem mondó hangra amivel nem tudtam azonosulni!
Vegyes érzelmekkel távoztam a teremből de semmit nem bántam meg, továbbra is rajongó vagyok és imádom a filmsorozatot, maradt megválaszolatlan kérdésem, kicsit keveselltem a brutalitást, de cserébe kaptunk gyönyörűen megcsinált és kivitelezett csapdákat és plot twisteket.