A Fűrész visszatérése a Sundance Filmfesztiválra: egy korszak kezdete és lezárása
2004-ben két ausztrál filmes nemcsak Robert Redford Sundance Filmfesztiválját vette ostrom alá, hanem az egész horroripart is. Abban
az évben James Wan és Leigh Whannell a Park City-i Egyptian Theatre előtt álltak, dacolva a tél csípős hidegével, miközben első nagyjátékfilmes bemutatkozásuk — egy rendkívül nyers, kegyetlen horror — először került a közönség elé. Az a film, amely később a Lionsgate egyik legsikeresebb franchiseává nőtte ki magát. Ez a Fűrész volt.
Az idei Sundance-en Wan és Whannell visszatértek Utah síparadicsomába, hogy tisztelegjenek nemcsak filmjük évfordulója előtt, hanem a fesztivál utolsó Park City-ben töltött éve előtt is, mielőtt az Boulderbe, Coloradóba költözik. A Fűrész a „Park City Legacy” válogatás részeként került műsorra, hiszen pont egy Sundance éjféli premier indította útjára a 2000-es évek egyik legnagyobb hatású horror szériáját.
A Bloody Disgustingnak
adott interjúban Whannell így emlékezett vissza:
„Tegnap este az Egyptian előtt álltam, és idén már nem vetítenek ott filmeket.
Melankolikus érzés volt, mert ott mutatták be a Fűrészt. Olyan, mintha egy
korszak véget érne Sundance számára — és számunkra is teljessé válik a kör
lenne ezzel a visszatéréssel. Akkoriban olyan gyorsan történtek velünk a
dolgok, hogy alig tudtuk feldolgozni.”
Wan számára ez különösen
személyes pillanat volt.
„Leigh és én még Ausztráliában megfogadtuk, hogy csak akkor megyünk el egy
fesztiválra, ha ott van filmünk. A Sundance volt az első nagy fesztiválunk.
Mindig azt mondtam, hogy nem jövök vissza ide, amíg nincs új filmem. Most
először adatott meg.”
Bár pályakezdők voltak, üzletileg jóval tudatosabbak voltak az átlagnál. A Business Insider szerint visszautasítottak egy 5 millió dolláros Lionsgate-ajánlatot, majd olyan megállapodást kötöttek, amelyben lemondtak az előlegről, cserébe csak 18–20%-os forgalmazási díjat fizettek. A Fűrész végül világszerte 104 millió dollárt termelt 1 milliós költségvetésből. A siker nyilvánvaló volt — a mértéke azonban mindenkit meglepett.
A valódi mérce a bevétel volt. A Fűrész nemcsak egy máig élő franchiset indított el, hanem egy egész alműfajt határozott meg. Stúdiók sora próbálta lemásolni a formulát, de egyik utánzat sem tudta megközelíteni Kirakós kulturális hatását.
Idővel azonban a gyengébb
másolatok a közönséget is elidegenítették, és megszületett a „torture porn”
kifejezés. Wan ezt mindig is elutasította:
„Megtisztelő volt, hogy mások jelentősnek érezték a filmünket. A horror —
akárcsak a divat — ciklikusan változik.”
Whannell
visszafogottabban beszélt hatásukról:
„Az, hogy egy ilyen irányzat élére kerültünk, hatalmas dolog volt számunkra.”
A Fűrész igazi popkulturális jelenséggé vált Tobin Bell John Kramer-alakításának és Billy, a bábu ikonikus jelenlétének köszönhetően.
A sorozat későbbi részei azonban nagyrészt Wan és Whannell nélkül készültek.
„Úgy éreztem, már elmondtam mindent, amit akartam” — mondta Wan.
Whannell még két folytatáson dolgozott, de a Fűrész III után kifogyott
az ötletekből.
„Nem tudtam több értelmes módot kitalálni arra, hogyan haljon meg valaki egy fúrógéptől.”
Ez vezetett Kirakós halálához — amit a stúdió azóta is bán.
A hirtelen jött sikerrel félelem is járt: nem akarták, hogy a Fűrész legyen
az egyetlen örökségük. Az Insidious sikere megnyugvást hozott, bizonyítva, hogy nem egyslágeresek.
A Sundance-re való visszatérés számukra egyszerre volt búcsú és győzelmi kör. Amit a Fűrész óta elértek, alapjaiban formálta át a modern horrort.
Wan végül a köztük ülő, távirányítós Billyre mutatva foglalta össze
a történetet:
„Ő indította be a karrierünket. Nélküle nem lennénk itt.”
A teljes cikk ezen a linken érhető el angol nyelven.