Nagyon sok vér folyhat a közelgő Fűrész VI-ban, de egy torontói belvárosi hotelben valójában senki sem fog semmit kifolyatni amennyiben testnedvekről, illetve filmes titkokról van szó. Itt, a Fűrész VI szereplői és stábja próbálnak szorosan megmaradni a cselekmény főbb részleteinél és, természetesen, Jigsaw körmönfont csapdáinál. Mindazonáltal alkalmazunk egy kis saját készítésű kínzást is, és rávesszük Tony Ianni gyártásvezetőt, hogy utaljon arra, milyen horror kiváltságokra számíthatnak a rajongók.
Mi a legkihívóbb a Fűrészben,
legfőképpen a hatodik részben?
A Fűrész már a forgatókönyv első olvasása óta kihívás. Amikor besétálsz az
irodába, meg kell értened, hogy hová is fogjuk tenni a karaktereket, mit fogunk
csinálni velük, és hogyan fogjuk elmesélni a történetet. Mint gyártásvezető,
dolgoztam a rendezővel, hogy meggyőződjünk róla, minden általunk készített
részlet összefügg. Ez bizonyos értelemben egyszerőbb volt. Nagyszerű története
van, az egész forgatókönyvön keresztül követhetjük a karaktereket, és mire a
végére érünk, mindennek van értelme. A kihívások mindig új ötletek
kitalálásáról szólnak, illetve arról, hogy minél érdekesebbé tegyük a
csapdákat. Mindig azt szeretnénk, hogy a közönség meglepődjön.
A Fűrész egy kicsit olyan, mint egy gép 30 napos forgatással, majd pedig
valahogy összeütni ugyanarra az évre.
Ez még keményebb munkára késztet minket, és valamilyen módon ez segít is. Egy
olyan fontos film, mint a Fűrész esetében, észreveheted, hogy soha sincs elég
idő, és, hogy minden mindig összekapcsolódik. Minden egyes alkalommal, mikor
egy új díszletet nyitunk meg, mindig nagy a feszültség, mindenki ideges egy
kicsit, hogy jól működnek-e a csapdák, illetve, hogy úgy fognak-e működni,
ahogy kell nekik. A művészeti osztályon helyesen elvégzett munka azt jelenti,
hogy a színészek azt érezzék, hogy tényleg csapdában vannak. Ez jobb színészi
munkát és teljesítményt eredményez. Azt szeretnénk, hogy amiben benne vannak
valóban félelmetes legyen számukra, és ez nagyon jól működött Scott
Patterson-nal. Különösen két csapdáról van szó; az egyik a kockával és a vízzel
és az utolsó az összepréselődő falakkal. A szó szoros értelmében ott volt egy
kamera, ő maga, a rendszer, a mutatványosok és egy olyan szobában dolgoztak,
ahol a falak 2 láb, 8 inch távolságig csukódnak össze. Mindenki szorult
helyzetben érezte magában, és ez segített Scottnak, hogy ezt a vászonra vigye.
Így előzetesen milyen mértékben fejlesztitek a csapdákat? Mert valójában
tényleg halálosak lehetnek.
Nagyon odafigyelünk arra, hogy ne legyenek veszélyesek. Például a Fűrész V-ben
az az inga tényleg ott himbálódzott a szereplő fölött. Valóban ott volt a
kamera előtt. Valószínűleg ez volt a legfélelmetesebb pillanat a produkcióban,
mert ugye a színész fölött ott lógott ez a hatalmas fémdarab, és ez minden,
amit tehetsz, hogy garantáld a biztonságát; dolgok pedig megtörténhetnek. Idén
több emberünk is volt egy csapdában, és azt hittem, hogy a dolgok rosszul is
elsülhetnek. Aztán mégsem. Megtettünk mindent, amit kellett, hogy biztosítsuk a
veszélytelenséget, de mindig van kockázat.
A folytatásban több a csapda, mint eddig bármikor. Nehezedett rátok emiatt
bármiféle nyomás?
Ja, ez mindig nehezebbé teszi a dolgot. Kevin Greutert rendező nagyon jó volt
idén. Itt-ott kidobtunk néhány elképzelést, és mintha kissé kinyitottuk volna
az ajtókat Jigsaw előtt. Bizonyos értelemben visszafelé is mentünk. Konkrétan a
Fűrész IV-ben lekicsinyítettük a méretarányokat és sokkal személyesebbé tettük
ellentétben a dolgok nagy léptékével. Dolgoztunk néhány olyan elképzelésen,
hogy eltávolodni attól, ahol Jigsaw a múltban volt, és idén inkább néhány
szellemesebb ötlettel előhozakodni. Egy dolog biztosan meg fogja lepni a
közönséget. Ez egy kicsit különbözik attól, amit Jigsaw eddig csinált.
Mi számotokra a jó csapda?
Számunkra az, hogy elérjük, hogy a közönség valamilyen módon érezze a fájdalmat.
Ha túl naggyá válik, a nézők eltávolodnak. A tű csapdáról mindenki tudja, hogy
milyen érzés. Mindenki tudja, hogy egy tű milyen érzés, hát még ha 50 van beléd
szúrva… Amit idén szeretnénk csinálni az az, hogy visszahozzuk a csapdák kisebb
méretét, ahol az emberek meg tudják érteni, hogy milyen érzés. Alapvetően
szeretnénk, hogy a közönség megértse, milyen lehet egy törött kéz vagy egy kicsavart
láb. Ez sokkal érthetőbb az embereknek, mint olyasvalami, ami túl van a
lehetségesen.
Volt valami esztétika, amit megcéloztatok?
Davis Armstrong nagyon következetes volt a világítás mértékével kapcsolatban. A
csapdák kicsit újabbnak fognak tűnni; nem olyan rozsdásak és öregek, mint a múltban.
Kicsit megtisztítottuk őket. Nagyon sok dolog a Fűrészben valójában azt teszi,
amit kell neki. Amikor a csapdák illesztéseiről beszélünk, azoknak működniük
kell. Nagyon szerencsések voltunk a csapdaépítőinkkel. Ha én lerajzolok
valamit, ők tudják hogyan kell megépíteni.
Van olyan csapda a Fűrész VI-ban, amelyet különösen komplikált volt
végrehajtani?
Az a vicces, hogy a legnagyobb kihívás éppen az volt, amelyikről nem gondoltuk,
hogy az lesz. Valójában nem része az egész csapdának; beletenni az összes
színészt a csapdába volt a nehéz. Van egy pár jó darab. Egy csapdának nagyon
sok mechanizmusa van amely üzemel és működik. Az összeállítás, amely a
legjobban tetszik a legegyszerűbb csapda. Ez egy nagyon személyes csapda,
amelyet a szereplőnek viselnie kell, és nagyon gyorsan zajlik a dolog. Ez
nagyon jól ment.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy egyetlen áldozat egyetlen csapdában sokkal
egyszerűbb lenne, mint egy csoport egy nagy szerkezetben, mint a Fűrész V
esetében.
Ja, a múlt évi lefolyás az volt, hogy az emberek szobáról szobára jártak.
Minden egyes szobának csapdának kellett lennie. Idén már eleve a csapdában
találhatjuk az embereinket, amely jobban működik számunkra, illetve a történet
számára. A jelentek már eleve azzal kezdődnek, hogy veszélyben vannak, és a
veszély nyilvánvaló a közönség számára. A csapdák még mindig nagyobbak, mint az
eredeti Fűrészben, de jó volt ezekkel elindítani őket.